“A nevelés rövid és hosszú távú céljai közötti konfliktus mindennapi illusztrációjaként szolgálhat az az eset, amikor a figyelemhiány zavarral élő gyermek csigalassúsággal készül és szedelődzködik reggelente. A szülő kötelességszerűen felébreszti, és nagylelkűen egy egész órát hagy az indulásig. Számos figyelmeztetést követően a gyerek végül hajlandó kikelni az ágyból, és a szülő állhatatos nyaggatására lassan felöltözik a reggelihez. Lassan eszik, játszik… Tovább »
Reggeli kitörés
“A nevelés rövid és hosszú távú céljai közötti konfliktus mindennapi illusztrációjaként szolgálhat az az eset, amikor a figyelemhiány zavarral élő gyermek csigalassúsággal készül és szedelődzködik reggelente. A szülő kötelességszerűen felébreszti, és nagylelkűen egy egész órát hagy az indulásig. Számos figyelmeztetést követően a gyerek végül hajlandó kikelni az ágyból, és a szülő állhatatos nyaggatására lassan felöltözik a reggelihez. Lassan eszik, játszik… Tovább »
“A hozzáállásunkon kell változtatnunk. Fel kell hagynunk azzal, hogy a gyerekünkre mint “megoldandó problémára” gondoljunk. El kell felejtenünk, hogy csak azért, mert felnőttek vagyunk, mindig nálunk van a helyes válasz. Nem szabad azon aggodalmaskodnunk, hogy ha nem vagyunk elég kemények, akkor a gyerek ezzel majd visszaél.Hinni kell benne nagyon, hogyha megosztjuk egy kisemberrel a valódi… 
“A krízis és a lehetőség fogalma sehol sem kapcsolódnak össze egyértelműbben, mint a szülői szerepben. Lehet az a krízis egy kidurrant léggömb, egy rossz matekjegy vagy egy barát árulása, az efféle negatív élmények kiváló lehetőséget nyújtanak az együttérzésre, hogy közelebb kerüljünk a gyerekünkhöz és megtanítsuk neki, hogyan kezelje az érzéseit.... 
“A haragot fel lehet használni a szenvedély és az őszinteség kimutatására, amíg tiszteletben tartjuk a másikat. Kutatásaink eredményei szerint érdemes kerülni a gúnyt, a megvetést és bántó megjegyzéseket, mert azok az alacsony önértékelést erősítik a gyerekben. Szerencsésebb, ha a jelleme helyett inkább a tetteire koncentrálunk és mondjuk el a gyereknek, hogyan érintenek minket a cselekedetei.... 
Amikor a saját negatív érzéseimet tudom kezelni, az “segít nekem abban, hogy jobb tanácsadója legyek gyermekeimnek, amikor azok dühösek, szomorúak vagy félnek.” “Olyan ez, mint a biztonsági utasítások a repülőgépeken. – fejtegettem – Előbb neked kell felvenned az oxigénmaszkot, hogy segíteni tudj a gyermekednek. Mit tegyenek az önuralom elvesztésétől félő szülők, hogy közelebb kerülhessenek gyerekeikhez… 
“Bár ilyenkor semmihez sincs kevesebb kedvünk, mint játszani, de próbáljuk elhinni, hogy ebben a helyzetben épp a játék és különösen a birkózás, a párnacsata és a bohóckodás az, ami a legjobban enyhíti a landolási nehézségekből adódó feszültséget. A munkahelyünkön persze épp arra igyekeztük rávenni magunkat, hogy minél jobban rejtsük el az érzéseinket, ezért ijesztőnek tűnhet… 
“Saját akkumulátoraink feltöltésének első lépése, hogy elismerjük, milyen érzelmek kavarognak bennünk, amikor elkezdünk játszani. Unalom, frusztráció, harag, elutasítás, bosszúság, szorongás, kimerültség. Íme néhány mondat, melyeket szülőktől hallottam a gyerekükkel való közös játékról: Már most lényegesen több odafigyelésben van részük, mint nekem volt gyerekkoromban. Folyton újra visszacsúszom a régi kerékvágásba, a hatalmi kötélhúzásba kettőnk között. Velem… 