Reggel 6 órától délután 3-ig a lányommal voltam: először otthon majd déltől mamáéknál kórházasat játszottunk. Full szerepjáték.
Kb. három napja tart, hogy rám van ragadva. Issza a szavaimat, szót fogad.
Ma délre, amikor átmentünk mamáékhoz, ott is CSAK ES KIZÁRÓLAG velem akart lenni. Anyós szülinapot tortázással megünnepeltük, és aztán elbúcsúztam.
Sírt, pedig mondtam többször is, hogy ma apukájával lesz délután alvásig.
A bölcsis melóban a gyerekek reggeli búcsúzkodásánál látom, hogy a sírós búcsúzkodás után minden rendben, úgy hogy tiszta lelkiismerettel indultam a “Hogyan tagadhatsz le több évet a korodból?” találkozóra.
Marvelosa Étterem, 7-en voltunk. Szuperjót beszélgettünk.
Egyre jobban megy nekem is a beszéd, azaz a gondolataim kifejezése. Akadozós, de egyre többet tudok vihogás vagy a mondandómba belegabalyodás nélkül beszélni.
Mai mottóm:
Már most viselkedj úgy, amilyenné válni szeretnél!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: