1.0anyajotakarhttps://anyajotakar.cafeblog.huAnyajotakarhttps://anyajotakar.cafeblog.hu/author/lujza1/<p>"Néha a felnőttek csekély kapcsolódási hajlandósága mögött nem kell bonyolult mozgatórugókat keresni - egyszerűen <strong>fáradtak vagyunk, unatkozunk</strong>. Nem köt le minket túlságosan a lego.</p> <div dir="auto"><strong>Szívesebben</strong> játszanánk valami újat, nem pedig ezredszer is ugyanazt.</div> <div dir="auto">Felnőtt társaságra vágyunk, szeretnénk a magunk módján kikapcsolódni.</div> <div dir="auto">Nem akarunk bezárkózni az elszigeteltség erődjébe, de ki akarunk szabadulni a gyerekközpontú pontú játékból egy kicsit.</div> <p><!--more--></p> <div dir="auto">Mindezeket az igényeket feltétlenül igyekezzünk kielégíteni.</div> <div dir="auto"> </div> <blockquote> <div dir="auto"><em>Nem tudjuk újratölteni a gyerekek csészéjét, ha a sajátunk is üres.</em></div> <div dir="auto"><em>Szülőként azonban az a dolgunk, hogy néha egyszerűen félretesszük ezeket az érzéseket és csak azért is játsszunk.</em></div> </blockquote> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">Lehetőleg lelkesen."</div> <div dir="auto"> </div> <div dir="auto">(Lawrence J.  Cohen: Játékos nevelés)</div>richhttps://anyajotakar.cafeblog.hu/files/2018/06/24210551_1774006655999548_5955322817704731364_o-150x150.jpg150150