Erdélyi út_1. rész
Vonatozás Bukarestből Kolozsvárra
2018 őszén néhány hónapot Bukarestben töltöttem, ahová egy kolléganőmmel mentünk dolgozni a budapesti munkahelyünk révén. Úgy döntöttem, a munkahelyi szabadságom napjait egy erdélyi kirándulással töltöm, erről fog szólni a következő néhány bejegyzésem
Pesti ismerősöknek is szóltam, hogy lehet csatlakozni és nagy örömömre két kollegám, Áron és Levi, valamint Levi ismerőse, Edina csatlakoztak, velük beszéltem meg találkozót Kolozsvárra.
Csütörtökön reggel, november 13-án indultam a bukaresti lakásból Gara de Nord állomásra a f8-as kolozsvári vonathoz.
Hátizsák, a gurulós bőrönd volt nálam és vittem egy nagy teli vászonszatyrot is, amibe a Budapestre szánt dolgokat pakoltuk Anikóval.
A vonat időben indult, egy fülkében egyedül voltam, jó volt a fűtés, olvastam Martina Cole-tól a Faces-t és megreggeliztem egy fetás szendvicset majd egy nagy adag gabonapelyhet.
Brassó után lett szép dombos a táj, magas fenyvesekkel.
Egy koreai lánnyal utaztam Segesvárig, tőle megtudtam, hogy itt vakációzik.
Útközben gyakran láttam árokásást, sínépítést, völgyhídépítést, szóval fejlesztik a térséget, sok helyen ki van téve tábla az EU-tól jött támogatásról. Az időjárás változó volt, sokáig erősen sütött a Nap majd hirtelen minden csupa köd lett.
Később beszállt a fülkébe egy középkorú pár és egy nő, a pasas románul kérdezősködött az utazásomról, úgyhogy a kevéske román tudásommal activity-zve elmondtam, hogy Budapestről vagyok, de most Bukarestből megyek Kolozsvárra (Cluj).
Megkérdezte, hogy egyedül utazom-e, mondtam, hogy igen, de három barátom jön Budapestről, akikkel Kolozsváron tali.
Ebédre 1-kor megettem egy fetás szendvicset.
A táj már nem volt mindig dimbes-dombos és az út gyakran vezetett a falvak, városok szélén lévő tákolt, szedett-védett “épületek” mellett.
Pici késéssel f6-ra értem Kolozsvárra.
Taxisofőrrel szálláskeresés
Az első éjszakára a Bethlen Kata Diakóniai központban foglaltunk szállást. A honlapjukon ajánlottak 3 taxitársaságot, ami megbízhatóan és olcsón hozzájuk viszi az embert. Be is ültem az egyik javasolt társaság autójába, bemondtam a címet, de a sofőr srác nem tudta, hol van.
Elővettem a térképet és az alapján mentünk, sőt a srác felhívott a mobilján valakit, aki mondta neki az utat.
A taxióra már 11 lejt mutatott, de a sofőr még mindig tanácstalanul kóválygott kis utcákon, megkérdezett két másik taxist, és 14 lejnél rámutattam az órára, hogy leállíthatná.
Így is tett és ezután 100 méterre megtaláltuk a panziót.
Magyarul beszélő szállásokat választottunk, úgyhogy nem volt gond a becsekkolással. A 2. emeleten volt a szoba, leraktam a cuccaimat és sétálni indultam.
Mivel a szálló a város szélén volt és kezdett besötétedni, letettem arról, hogy a belvárosba bemenjek, csupán egy boltot kerestem. Találtam is, ahol vettem sajtos croissant-ot és joghurtot.
Mire visszaértem a szállásra, besötétedett, megkajáltam majd olvastam és aludtam felváltva.
Megérkeztek a többiek!
Hajnali f2-kor ébredtem arra, hogy megérkeztek a többiek: Áron, Levi és Edina. A két fiú a kollégám a Genpact-nél, a lány pedig Levi kórustársa volt.
Amíg ő zuhanyozott, beszélgettem a fiúkkal, Áron apukának a Toyotájával jöttek, 6-kor indultak Pestről.
Nemsoká újra alvás, pénteken reggeli a szállóban.
Edina gyógypedagógus, 3-18 éves gyerekekkel foglalkozik, van egy bátyja és egy nővére, 29 éves, mint én.
Kolozsvári városnézés
Reggelire a szálló éttermében ettünk finom kenyeret, tojást, sajtot, felvágottat, kávét, paradicsomot. Tiszta, száraz időjárás volt, épp erre vágytam erre a pár napra!
Összepakoltunk és a kolozsvári látnivalók közül megkerestük a Házsongárdi temetőt. Gyönyörű. Sétálgattunk, fotóztunk, a hírességek közül viszont csak Apáczai Csere János sírját találtuk meg.
Amíg a városban kanyarogtunk a temetőt keresve, láttunk régi szép, szocreál ronda épületeket és a Mátyás-szobrot felállványozva. Egy bácsitól kértünk útbaigazítást, aki szerencsére beszélt magyarul és tudott segíteni.
Nemsoká indultunk Torockó (Rimetea) felé.
A Székelykövet meglátva Levi kérte, hogy álljunk meg fotózni. Egy komolyabb gépet hozott, tervei között van, hogy fotózással foglalkozzon.
Torockó
Délután 1 körül értünk Torockóra, a 39-es háznál, (Alpin Tour-os néni) kellett jelentkezni, majd felhajtottunk a 63-as számú házhoz, ahol Dúló Annamária és a férje adnak ki szobákat.
Mentegetőztek:
– Nincs még befűtve a cserépkályha, mert csak estére vártunk benneteket! Most kezdtük befűteni.
– Semmi gond, úgyis meg akarjuk járni meg a Székelykövet, ami 3 órás túra.
– Akkor induljatok is, hogy sötétedésig vissza tudjatok érni. Az egyik csoport nem ért sötétedésig vissza és a hegyimentőket kellett hívni segítségül.
Iszonyatosan fáztak a lábujjaim és Edina lába is, úgyhogy melegítésnek lemostuk forró vízzel majd hajszárítóval melegítettük. Jobb lett.:-)