“Könnyebb úgy beszélgetni, ha tudunk a gyerek életének eseményeiről…”
“Töltsünk időt a gyerek iskolájában is, ha tehetjük, vegyünk részt a nyílt napokon. Ajánljuk fel a segítségünket a tanterem díszítésére vagy kísérjük el őket osztálykirándulásra.”
“Ismerkedjünk még a gyerekünk barátainak a szüleivel, engedélyezzük a pizsama-partykat. Vigyük el a gyerekeket zsúrokra, bowlingozni, korcsolyázni.
Vegyünk részt a beszélgetéseikben. Hallgassuk meg a gondjaikat.
És végül, ismerjük fel, hogy a családi élet tele van milliónyi alkalommal arra, hogy közelebb kerüljünk vagy eltávolodjunk a gyerekeinktől.
Legtöbbször mi döntjük el, hogy odafordulunk a gyerekhez vagy elfordulunk tőle.
Tegyük fel például, hogy olvasni szeretnénk, amikor váratlanul zene kezd bömbölni kamasz fiunk szobájából. Ha arra akarjuk kérni, hogy halkítsa le, kezdhetjük így a beszélgetést:
‘Nem hiszem el, hogy ezt a ricsajt zenének nevezik!’
De mondhatjuk ezt is:
‘Sosem hallottam még ezt a bandát, kik ezek?’
Az első támadás, a második viszont meghívás , lehetőség arra, hogy áthidaljuk a különbséget és továbbra is részt vegyünk az életében.”
(Dr. John Gottman: Gyerekek érzelmi intelligenciája)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: