“A hozzáállásunkon kell változtatnunk. Fel kell hagynunk azzal, hogy a gyerekünkre mint “megoldandó problémára” gondoljunk.
El kell felejtenünk, hogy csak azért, mert felnőttek vagyunk, mindig nálunk van a helyes válasz.
Nem szabad azon aggodalmaskodnunk, hogy ha nem vagyunk elég kemények, akkor a gyerek ezzel majd visszaél.
Hinni kell benne nagyon, hogyha megosztjuk egy kisemberrel a valódi érzéseinket és mi is odafigyelünk az ő érzéseire, akkor ketten ki tudunk találni egy olyan megoldást, ami mindkettőnknek jó.
Ez a megközelítés egy nagyon fontos üzenetet hordoz: Ha konfliktus van köztünk, akkor nem egymás ellen kell fordítanunk az energiáinkat.
Nem az számít, ki győz, ki veszít.
Ehelyett az energiáinkat fordítsuk arra, hogy olyan megoldást találjunk, amely egyikünk számára sem megalázó.Ezzel a megközelítéssel azt tanítjuk a gyermekeinknek, hogy az ő szerepük nem az áldozaté vagy ellenségé.
Olyan eszközt adunk a kezükbe, amellyel aktív közreműködői lehetnek a számukra megnyugtató megoldások kidolgozásának.
Hasznos ez a mostani, családi életünkre, de a későbbi életükben is az oly nagyon bonyolult világban.”
(Adele Faber – Elaine Mazlish “Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje”)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: