A párkapcsolatomban úgy érzem, hogy amikor számomra negatív dolgot mond a másik vagy ha ő nem ért egyet azzal, amit mondok (szinte mindig.. .), sőt azt érzem, nem is arra reagál, amit mondtam, az azért van, mert nem szeret.
Szerintem ez így működik:
Nem a szemébe mondom a másiknak, hogy “Nem szeretlek!”, hanem kritizálom a mondanivalóját, véleményét, belekötök.Számomra, ha valaki cseszeget valakit, azt nem szereti!!!
Olvastam (Dr. Máté Gábor: Szétszórt elmék), hogy a figyelemhiány zavaros emberek számára a dolgok vagy “fehérek” vagy “feketék”. Vagy szereti őket valaki vagy nem.
Én az állandó kritika miatt azt éreztem, hogy engem anyukám nem szeret.
És itt ártérek a gyerekekre.
Döbbenettel és értetlenkedve nézem a gyerekeiket kritizáló, lehúzó jelzőket használó szülőket és sajnálattal a gyerekeket.
Aki ordibál, tényleg azt gondolja, segít a gyerekén?
Aki azt mondja, azért üt, mert őt is verték, attól lett jó ember, az elhiszi magáról, hogy jó ember?
És hol van a gyerek? A világra kíváncsi gyerek?
A gyerek nyitott. De nem az agresszióra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: