Szülők saját érzelmei

“A haragot fel lehet használni a szenvedély és az őszinteség kimutatására, amíg tiszteletben tartjuk a másikat.

Kutatásaink eredményei szerint érdemes kerülni a gúnyt, a megvetést és bántó megjegyzéseket, mert azok az alacsony önértékelést erősítik a gyerekben. Szerencsésebb, ha a jelleme helyett inkább a tetteire koncentrálunk és mondjuk el a gyereknek, hogyan érintenek minket a cselekedetei.

Mindez abban segít, hogy tisztábban lássuk, milyen szintjei vannak a saját érzelmeinknek.

• Ha úgy ítéljük meg, hogy dühösek vagyunk, de továbbra is képesek vagyunk racionális módon beszélni a gyerekhez, ami elvezethet a megértéshez, akkor ne hagyjuk abba. Mondjuk el neki, mit gondolunk, hallgassuk meg a válaszát és beszélgessünk tovább.
• HA viszont úgy látjuk, túlságosan dühösek vagyunk ahhoz, hogy képesek legyünk tisztán gondolkodni, lépjünk ki a szituációból és térjünk rá vissza később, amikor már nem vagyunk annyira felajzott állapotban.
• A szülők akkor is jobban teszik, ha visszavonulnak, ha úgy érzik, valami destruktív dolgot tennének vagy mondanának. Pl. megütnék vagy sértegetnék a gyereküket.”

Ha megbántottuk a gyerekünket, kérjünk bocsánatot elmesélve, hogy hogyan éreztük magunkat közben és utána.

“Ismerjük fel az érzésben a lehetőséget, hogy közelebb kerüljünk a gyerekhez és megtanítsuk valamire.”