“A helyzet tragikus iróniája, hogy azok a szülők, akik akik elutasítják vagy helytelenítik a gyermekeik érzelmeit, ezt általában kizárólag a gyerek érdekében teszik.
Annak érdekében, hogy megóvják gyerekeiket az érzelmi fájdalomtól, kerülik vagy azonnal megszüntetik az olyan szituációkat, amelyek könnyeket vagy hisztit idézhetnek elő.
Azzal a felkiáltással, hogy kemény férfiakat nevelnek, megbüntetik a fiaikat félelmük vagy bánatuk kimutatásáért. Azzal a felkiáltással, hogy kedves nőket nevelnek, arra bátorítják lányaikat, hogy nyeljék le haragjukat és fordítsák oda a másik orcájukat is.
Csakhogy ezek a stratégiák végül visszafelé sülnek el, mert azok a gyerekek, akiknek nincs lehetőségük kimutatni az érzelmeiket, nem tanulnak meg hatékonyan bánni velük és felkészületlenül néznek szembe az élet kihívásaival.”