Multinál dolgoztam 15 évig, magát a tennivalót élveztem, de a főnök cseszegetése és az éppen szembejövő Gazdagmami-s tanácsok hatására felmondtam 2016 nyarán.
Elhatároztam, hogy vállalkozok.
Online tanfolyamok, DXN blogindítás, kiállítások jöttek. Semmi eredmény és belül éreztem, hogy nem is tudom képviselni ezt a dolgot, nem értem a lényegét!
Incze Csilla coaching munkafüzetét kitöltve elindultam a kisgyermeknevelő szakmában 2017 januárban.
Lubickolok benne, imádom, munkát is találtam.
Ami fáj, hogy annyira nincs megbecsülve társadalmilag ez a szakma, hogy harmadannyit keresek, mint a multinál. Fáj, hogy SAP-ban klikkelgetéssel anyagilag sokkal biztosabb volt az életem, közben pedig a bölcsis meló keményebb.
Hiányérzetem van, hogy hogyan lehetne kihozni ebből azt magamban, hogy ne fájjon ez a hiány.
Látom a neten, hogy milyen sokan vállalkoznak: varrnak, szőnek, fotóznak, krémeket készítenek, könyvet írnak, stylist-kodnak stb.
Bólogatnak, hogy milyen jó is az ehhez tartozó szabadság meg hogy nincs főnök (szerintem meg minden ügyfél főnök), meg hogy gyerek mellett is meg lehet csinálni esténként stb…
De a barátaim, ismerőseim közt kevés ilyen van, a net tolja az arcomba.
Amúgy arra is fogom ezt a felismerést, hogy eddig a fókuszt nem helyeztem a karrieremre, inkább a magánéleti szutykokra és a táplálkozási témákra fókuszáltam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: