“Az anyukája azt mondta, majd ha lehiggadt, elengedi. Azt javasoltam, mondja inkább így:
Majd akkor engedlek el, amikor újra tudunk egymással kapcsolódni. Amikor egymás szemébe tudunk nézni úgy, hogy tényleg látjuk egymást.
Megtette és a helyzet máris változott, Robert kevésbé volt zavarodott és izgága.
A szemkontaktust még mindig elkerülte, de az ölben ülés már nem hatalmi harc volt közöttük, hanem az újbóli kapcsolódás érdekében tett erőfeszítés.”
(Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés)