Június 19.

6 éve rágom a körmöm görcsben lévő gyomorral, és ideges vagyok G. méltatlan viselkedése miatt.

Ennek vége. 1 percet se pazarolok a drága energiámból a miatta lévő rossz érzésekre.

 

Megengedem G-nek, hogy olyan legyen, anélkül, hogy a fókuszon elterelődne a saját magam céljaitól, vágyaitól. Hű, jó nehéz lesz… 😀

Másik, amit tanultam: 

Nem törekszem vele együtt enni. Dögunalom. 

Vagy órák hosszáig dumál levegővétel nélkül és akkor azé kényelmetlen neken, hogy ő még egy falatot sem evett, én meg már mindjárt befejezem vagy néz maga elé, mintha öngyilkosságon agyalna és mintha senki nem lenne körülötte.

 

Hát kell ez nekem?

Nem igazán.