“Aztán csináljunk mindent rosszul, hogy lépésről lépésre instruálnia kelljen bennünket. Sőt, esetleg küzdjünk meg vele – persze csak viccesen és finoman – az egyik építőkockáért, amire mindkettőnknek szüksége van.
A finom kezdőlökés egy másik fajtája, amikor csatlakozunk ahhoz, amit a gyerek éppen csinál, ám egy kissé megváltoztatjuk a játék menetét.
Ha például fel-le ugrál, de az öröm és az élvezet minden látható jele nélkül, akkor beállhatunk mellé ugrálni, aztán javasolhatunk egy mondókát, aminek a ritmusára tovább szökdelhetünk.
Ha azt látjuk, hogy a kisgyerek sorra veszi föl, majd dobja le egyik játékát a másik után,
aligha jutunk messzire, ha megpróbáljuk kioktatni a koncentráció fontosságáról.
Inkább szedegessük fel, amiket ledob és a végén szórjuk elé az egész kupacot, hogy kezdheti elölről.”
(Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: