“A lányom kisebb korában nagyon szeretett barbie-zni és különféle Disney-hősnőket ábrázoló babákkal játszani. Szerencsére ezt mostanra nagyjából kinőtte.
Én utáltam ezt a fajta játékot, mert ostobának és unalmasnak találtam, olyasminek, ami szembemegy szinte mindennel, ami számomra fontos.
Néha, amikor a lányom megkért, belementem a játékba.
A gyerekek azért játszanak, hogy megismerjék a világot, és a lányoknak különösen sok tanulnivalójuk van a testkép, az öltözködés, a smink és a romantika terén.
A tömegkultúra által sugallt üzenetek azonban félrevezetők, ellentmondásosak és aláássák az önbizalmukat, ezért a mi segítségünkre van szükségük ahhoz, hogy valami értelmeset rakjanak össze belőle maguknak.
Hasonlóképpen a fiúknak az agresszióra és a versengésre vonatkozó zavaros üzenetek értelmezésében kell segítenünk.
Ezért szoktam javasolni a szülőknek, hogy szálljanak be a gyerekeik agresszív játékaiba is, amit sokan – főleg az anyukák- olyan szenvedélyesen utálnak, mint én a Barbie-t.”
(Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: